Mezõgazdaság

Dániának nem voltak nyersanyagai és energiaforrásai versenyképes ipar gyors kiépítéséhez, viszont mezõgazdasága az északi országok között a legkedvezõbb természeti adottságokat élvezte. Ezért a nagy agrárválság után a kereskedelembõl és vámokból felhalmozott tõkét a belterjes művelés átalakításába fektették.

A növénytermesztés és állattenyésztés egyaránt kitűnik nagyfokú gépesítettségével.(A tehenek 90%-át géppel fejik) A talajerõ-utánpótlás alapja a tudományosan kimunkált vetésforgó-rendszer. Az agrotechnikai újítások más európai országokban is követésre találtak.

A kiterjedt szántóföldek több, mint felén gabonaféléket, elsõsorban árpát, valamint zabot és búzát termesztenek. A vetésterület ötödét kapások (burgonya, cukorrépa, takarmányrépa) foglalják el, a többi a takarmányokra jut. Az Északi-tengeren folytatott nagy arányú halászat halliszttel és halolajjal bõvíti a takarmány-választékot.

A szarvasmarha-tenyésztés a mezõgazdasági jövedelem nagyobb részét adó magas színvonalú tejgazdálkodással párosul.(A tej kb. 60%-ából vajat, 20%-ából sajtot készítenek) A tejfeldolgozás hulladékait a sertésnevelésben hasznosítják.

A sertésállomány igen tekintélyes; az egy fõre jutó állatok száma alapján egyetlen ország sem elõzi meg Dániát. Kiemelkedõ szerep jut baromfinevelésbõl származó tojás és hús exportjának is.

Legrégibb felvevõpiacuk Nagy-Britannia, de az EU-ba való belépés még szélesebbre tárta a kapukat.

Ipar és kereskedelem

Dániát a köztudat még mindig agrárországként tartja nyilván, pedig Dánia fejlett mezõgazdasága már csak a lakosság 6%-ának ad munkát. Az ipar megkésve indult fejlõdésnek, de az elsõ világháború után gyorsan behozta lemaradását.

Az állattenyésztés termékeinek feldolgozására elõször a tej- és húsipar bontakozott ki. A kikötõkbe települtek a dohánygyárak és növényolaj-üzemek. A kiterebélyesedõ élelmiszeripar széles belsõ piacot teremtett a kezdetekben hozzá kapcsolódó gépgyártás számára. A halászat és a növekvõ kikötõforgalom ösztönözte a sokoldalú és rangos hajóépítés létrehozását.

A sokoldalú dán ipar létrejötte azért is figyelemre méltó, mert az országnak jóformán nincsenek helyi energiaforrásai. Hazai nyersanyaggal is csak az élelmiszeripar és az építõanyag-ipar rendelkezik. (Fontos szerepe van a belsõ fogyasztópiacnak.)

Regionális különbségek

Dánia lakosságának egynegyede egyetlen városban, Koppenhágában tömörül. A nehezen megközelíthetõ országrészeken, különösen a kicsiny szigeteken az állandó lakosság egyre fogy. Bár az ipar területi eloszlása egyre egyenletesebb, a nyugati és keleti országrészek gazdasági fejlettsége között még mindig határozott különbség mutatkozik.

A legelmaradottabb a Jylland nyugati fele, mert a homokos talajt kilúgozó csapadék nem kedvezett a mezõgazdaságnak. A partokat a sok viharveret hajóroncsról "vaspart"-nak nevezték el. A közelmúltban nagyszabású erdõtelepítést hajtottak végre. A térség a dán halászat és halfeldolgozó ipar kiemelkedõ központja.

Dánia középsõ részének legnagyobb szigete Fyn. Központja Odense, az egyik legõsibb dán város. Fejlett malomiparral és nagy cukorgyárakkal rendelkezik.

A legfejlettebb Sjallend szigete. Koppenhága 1445 óta Dánia fõvárosa; a Balti-tenger egyik legforgalmasabb kikötõje. Híres porcelánipara és fürdõhelyei jelentõs idegenforgalmat vonzanak.

Dánia külbirtokai közé tartozik Grönland is, amely elsõsorban halászatból él.

Mit tartogat a jövõ?

Az EU-ba 1973-ban belépett Dániában máig nem alakult ki nemzeti konszenzus arról, jó döntés volt-e az integrációs szervezethez való csatlakozás. 2000 szeptemberében az ország polgárainak 53%-a elutasította az euróhoz való csatlakozást, mára azonban hivatalosan elfogadott fizetõeszköz náluk. A dán koronát megtartották hivatalos pénznemnek!

A dán gazdaság egyik különlegessége, hogy feltűnõen magas a dolgozó nõk aránya. (A 25-59 év közötti korcsoportban a férfiaknak 88, a nõknek pedig 82%-a állt alkalmazásban, 2000-ben.)

GDP/fõ: 34250 euró

Átlagbér: 2370 euró/hó

Minimálbér: 1323 euró/hó

Költségvetés összege: 10,5 milliárd euró

Egy Skandináv közmondás:"A norvég kitalálja, a svéd legyártja, a dán pedig eladja."

A világ kereskedői: a dánok

Dánia, amely lakosságát és területét tekintve egyaránt körülbelül feleakkora, mint Magyarország, 1994-1998 között Európa egyik legerõsebb országává vált. A GDP évi átlagos növekedése meghaladta a 3 százalékot (gyorsabb volt az EU- és az OECD-országok átlagánál), és ami a leglényegesebb: mindez a költségvetési egyensúly javulásával párhuzamosan ment végbe. A költségvetés hiánya 1994-ben még 3,6 milliárd korona volt, 1997-ben viszont már 7,1 milliárdos többletet ért el. Luxemburg mellett Dánia volt az egyetlen EU-tagállam, amely költségvetési többlettel büszkélkedhetett. Hogy csinálták?? Lehet, õk se tudták - ez a szép kép ugyanis kissé árnyaltabb lett az ezredforduló elöttre - de hamar megoldották a gondokat - importálták a Bokros-csomagunkat, és nekik bejött - "a többi között a magánfogyasztás csökkentésére bevezetett gazdasági csomagterv hatására a belsõ kereslet 1999-ben csak szerény mértékben növekedett, s az export átvette a gazdasági növekedés húzóerejének a szerepét. " Szóval, rendbevágták magukat... már amennyire...